Fél évesen elkezdtél mászni. Persze, az elején még csak ugrándozva közelítetted meg a játékokat - mint egy nyuszi, később már próbáltad a lábacskáidat is ütemesen helyezni, már, ha a ruha engedte. Ugyanis vagy a zokni, vagy a nadrág mindig csúszott. Ha véletlenül még a talaj sem volt csúszós, akkor a hálózsák akadályozott meg a mozgásban. Persze, mindezt nem direkt tettük Veled! Mondanom sem kell, Neked ezek nem jelentettek akadályt, talán csak nehezítették, lassították a mozgásodat.
Aztán hamarosan elkezdted felhúzni magad. A kiságyat gyorsan lejjebb állította a Papa. Talán két hétig jó is volt, mert utána már nem csupán térdeltél, hanem fel is áltál.
Imádom, amikor ilyen büszkén tudsz nézni. -Látod, anya, én már állok!:)-
Sokáig azon gondolkoztam, mit fogok csinálni, ha kinövöd a mózest. Napközben általában abban aludtál, ha nem volt rossz idő, kint voltál a teraszon. Kivágjuk az oldalát?!:)
A probléma felmerült, csak nem azért, mert kinőtted, hanem mert felülsz, lassan felállsz benne. Hihetetlen miket művelsz! Elővettük tehát a sport részét, csak abban nem lehet hason aludni, most mi lesz?:)
Nagyon klassz érzés, amikor reggelente odamászol hozzánk, felkapaszkodsz és ránk mosolyogsz. Ennél szebben nem is kezdődhet a napunk!!
Jó reggelt Neked is, kisfiam!
