Marcelától és Gyuri bácsitól kaptál egy 8 darabból álló, puzzle jellegű, kis vakondos polifoam szőnyeget. Nagyon örültünk neki, mert amellett, hogy hasznos, igazán aranyosak rajta a képek. Amikor elkezdtél forogni, kitaláltuk, hogy veszünk még egy csomaggal, hogy ne a kövön forgolódjál. Mire megtaláltam, hol lehet kapni, elkezdtél mászni, és hamar kiderült, hogy nagyobb helyre van szükség. Na de az egész szobát mégse rakhatjuk ki kis vakonddal!:) Mi legyen? Azt nem tudjuk elkerülni, hogy a kőre másszál, de játék közben jó lenne, ha melegebben, puhábban ülnél. Mellesleg nekünk is jól esik, ha nem a kövön kell ücsörögnünk:) Így szépen lassan körberaktuk szürke lapokkal a kis vakondot, úgy, hogy az az eredeti méret hétszeresére bővült. Így a család körbe tud ülni/feküdni Téged, míg Te szöszmötölsz a kis játékaiddal, és veled együtt csúszunk-mászunk az elgurult játékok után:) A kis építő pohárkákból készített tornyot már nagyon ügyesen el tudod dönteni, és hatalmas szemekkel figyeled, ahogy a színes poharak gurulnak a földön. Amikor megáll az általad kiszemelt pohár, odamászol, és továbblököd, majd kezdődik az egész előröl. Számomra hasonlóan izgalmas figyelni azt is, ahogyan a színes labdát üldözöd.

Mivel stabilan ülsz már, behoztuk az etető széket és a hintát is a járóka, forgó asztalka és játszószőnyeg mellé. Így tulajdonképpen teljesen „felborult” a rend, vagyis a nappaliból egy színes játékokkal teli játszótér lett, a sarkokban pedig meghúzzák magukat az ebédlőasztal, a kanapé és a fotelek. Pár hónapja még nem hittem volna, hogy így háttérbe tud szorulni az a néhány bútor darab, ami köré a ház épült:)

Én mindig is szerettem a földön ülve játszani/tanulni, így boldogan heveredek le melléd a földre, üresen hagyva a kanapét. Az egészben az a legjobb, hogy mindenki automatikusan a  szürke polifoamra ül, és a bútor szinte csak azért maradt a szobában, mert Te nagy örömmel közelítesz a rattan karfa felé, és kapaszkodsz meg benne, figyeled, milyen jópofa hangot ad ki, ha végighúzod rajta a kezedet.