Névnapodat többször ünnepeltük, Gabi Mamáékkal először, majd Andrásékkal, utána pedig Enikő Mamáékkal. Mondanom sem kell, hogy sok-sok ajándékot kaptál. Ekkor kezdtél egyedül „rajzolgatni”, vagyis egyáltalán leülni, és néhány vonalat zsírkrétával húzogatni a papíron. Még azért van mit csiszolni a tudományodon!:) Egyre ügyesebben eszel már, csak sajnos ha jól laktál, gyakran hajlamos vagy egyértelműen tudtunkra adni, hogy elég, még pedig úgy, hogy kecses mozdulattal lerepíted a tányért és tartalmát – jó esetben csak a földre, de törölgettem már a hintát, falat is. És ami szomorú, hogy Neked ez tetszik!
Egyre többször próbálod utánozni a szavak kezdőbetűit, imádod lapozgatni a könyveket, és várod, hogy az egyes képeknél megszokott dalokat énekeljük Neked. Nagyon ügyesen ki tudod fejezni, mit szeretnél. Imádsz kint mászkálni, és az új motorodat tologatni. Más rácsücsül, de neked így is jó. Nem baj, reggelente megyünk sétálni, aztán előbb-utóbb majdcsak ráérzel a motorozás lényegére is:)
Édesen mutatod, hogy csinál a nyuszi, dobod a puszikat. Legaranyosabb, ahogy kukucskálsz – általában a függöny mögött, de néha csak a kezecskéd mögé bújsz el. Reggel alig várod, hogy kinyissam az ajtót, Te már mész előre, és vársz a kapuban, imádod a kulcsot forgatni a kezedben, mintha kulcsolnád az ajtót. Ha jön az autó, már tudod, hogy az út szélére kell menni. A legjobban pedig azt szeretem, amikor odajössz, odabújsz hozzám, tartod az arcodat, naná, hogy elolvadok!
