Mindig is azért aggódtam, azért drukkoltam, tudjalak majd szoptatni. Hát, nem kevés türelem, és kitartás segítségével sikerült elérni, hogy már 6 és fél hónapos vagy, és még nem kaptál tápszert. (Ez nem teljesen igaz, mert a kórházban kaptál 2* kb. 10 g-t, mert azt mondták, így megerősödsz, és jobban fogsz szopni.)
Hatalmas álmom vált valóra. Először azt tűztem ki célul, hogy három hónapig tudjalak szoptatni, következő célom az volt, hogy 6 hónapos korodig csak anyatejen legyél. Sikerült! Számomra ez maga a csoda! Ez kettőnk közös munkája + a család segítsége, ami nem elhanyagolható!!
Azt hittem ezek után, a nehezén már túl vagyunk. Jött a következő akadály. Gyümölcs. Próbálkoztunk őszibarackkal, és Fehérváron az elején jóízűen etted. Később azonban nem fogadtál el tőlem semmit. Próbálkoztam barackkal, almával, több fajtával, kísérleteztem híg majd sűrűbb péppel, reggel, délben, este, szopizás előtt és után, hidegen és langyosan, ülve és fekve, kis kanállal, nagyobb kanálla, kék és zöld kanállal, de tőlem nem fogadtad el. Apucitól végül a bébiételt elfogadtad és a Mamáktól, Papáktól sem utasítottad el. Így hát Anyuci elbújt, hogy ne lássad, ne halljad, és boldogan etted az almát. Kicsit vicces, de csak nem marad ez így örökre?:)!