A kiscica, ami kutyusnak készült
Pár hónapja még fogalmam sem volt, kisbaba szemmel melyek a legszebb játékok. Azt hiszem, kisfiam, kijelenthetem – anélkül, hogy mi erőltettük volna Rád, a kiscica a kedvenced. Hosszú rózsaszín farok, kék pöttyös a test, különböző színű fülek – ezek az ismérvei annak a rágókás játéknak, mellyel szinte mindig elő lehet varázsolni egy mosolyt az arcodra. A kiscica nélkül nem megyünk sehova. Amolyan kötelező tartozéka a pelenkázó táskának, amikor a doktor nénihez mentünk, Veled van a babakocsiban, az ágyikóban. Ha rossz kedved van, a cirmos cica mindig segít.
Egyszer megláttam ezt a kis játékot egy üzletben, ahol kutyusként árulták. Meglepődtem, nagyon elgondolkodtatott a történet. Több játékod is van, ami nem azonosítható be egyszerűen, hol madárkának, hol elefántnak neveztük – vicces, hisz a két állat között nincs sok hasonlóság, viszont a kék golyóból kiálló sárga részecske hol egy csőrre, hol egy ormányra emlékeztet. Tisztában vagyok vele, hogy a kisbabáknál nem az számít elsősorban, mennyire hűen tükrözi a valóságot, hanem a színe, tapintása, mintája, formája. Mégis teljesen megdöbbentem, mikor kiderült, hogy az általunk egyértelműen cicának nevezett játék kutyának készült. Ezek után felmerül a kérdés, hogy a tervező fantáziája alapján elkészített játékok után, miként fogom megtanítani, melyik állat, hogy néz ki. Hisz a kecske nem lila, a kacsa nem kék, a majom nem piros... Egyedül talán csak a zebrát sikerül a gyártóknak következetesen fekete-fehér csíkosra kreálniuk. Ezek után nem csodálkozhatunk, ha nem ismered meg a kacsát a Balatonban.:) Azért bízom benne, hogy jövőre az állatkertben felfedezzük majd, melyik állat milyen színű a valóságban!
