Drága Kisfiunk!
Mindig is tudtam, hogy nagyon fogunk örülni Neked, sőt, nem csak mi, hanem a Nagyszüleid, Dédszüleid, leendő Keresztszüleid is szeretni fognak, rokonok, barátok is szeretettel fognak érdeklődni Felőled. Az egész Család örült, mikor bejelentettünk, hogy gyermeket várunk!! Sejtettük, hogy az egész család élete felborul, amint megérkezel. Azt hittem, amíg a pocakomban voltál, felkészültem arra, milyen lesz, ha majd itt leszel közöttünk. Könyveket olvastunk, szüleinkkel, tapasztalt anyukákkal beszéltünk, Nagyszüleid segítségével kialakítottuk szobácskádat, megpróbáltunk ráhangolódni a babázásra.
Nem, erre a csodára felkészülni nem lehet! De ez így van jól! És külön csodálatos érzés látni azt, hogy Apukád, Nagyszüleid és az egész család mennyire boldog, micsoda öröm nekik is, hogy vagy nekünk!!
Március 9., 17.00, Kistarcsa
Mindketten sírtunk, amikor megérkeztél, én örömömben, remélem, Te is:)
Olyan kis picike, ráncos voltál, de Te voltál a legszebb kisbaba - már akkor is! Sajnos aznap csak egy pillanatra láttuk egymást, mert mindketten nagyon fáradtak voltunk, de másnap már egymás mellett ettünk, aludtunk. Apucit folyamatosan tájékoztattam, hogy épp mit csinál a kisfia, és mondtam neki, hogy ha ez lehetséges, most még szebb, mint előző nap volt. Minden délután sietett be hozzánk, hogy láthasson. Csak ott ült melletted, és nézett Téged!! Én meg nagyon büszke voltam. Nem láttam még Apucit ilyen boldognak!!
Nagyszüleid, Edó, Mesi, András, Ági is siettek be, hogy megnézzenek Téged, én büszkén toltalak Téged a kocsiban, ők meg le sem vették Rólad a szemüket. Mindenki szeretett volna minél több időt Veled tölteni, de ez a kórházban nehéz. Alig vártuk már, hogy hazamenjünk!!
