Drága Kisfiunk

Azt hiszem, nyugodt szívvel elmondhatom, hogy igen jó dolgom van. Van egy gyönyörű, okos, ügyes kisfiam, és élmény vele itthon lenni. Büszke vagyok Rád, Picikém, és örülök, hogy mások is szeretnek Veled lenni, mint a Mamik, Papik, Dédik, Mesi, Edó, András, Babuci…

Remélem, egyszer majd rájössz, hogy szeretem – lehetőség szerint  - mindig objektíven nézni a dolgokat (anyaként ez egyre nehezebb!:)) Szóval igen, vannak, akik ilyen idősen már majdnem mindent esznek, szépen beállt a napirendjük, egyedül elalszanak, éjjel ébredés nélkül alszanak…. Nálunk ez nem ilyen egyszerű!  Karácsonykor már etted a zöldségeket husival, most megint két kiskanál gyümölcsért is harcolni kell. Nem tudom, hogy egy rossz élmény, vagy a betegség miatt „léptünk ide vissza”. Nem baj, majd ezzel is megbirkózunk. Kicsit már kezdtem aggódni, hogy ez így nem jó, nem egészséges, és próbáltam volna mindenképp az én általam jónak talált napirendet, étrendet rád erőltetni, de aztán rájöttem, hogy a helyzet annyira nem vészes, hogy erőszakot alkalmazzunk. Örüljünk, hogy tudsz szopizni (lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy a betegséget gyorsan leküzdötted), persze nem adom fel, már teszem is fel főzni a husit, finom leveske lesz vacsorára:)

Igen, az éjszakai kelések sem könnyűek, és sokszor az esti altatás is nehéz, de aztán megmagyarázzuk (mentve Téged, és nem kevésbé minket, szülőket), hogy a nyűgös pillanatokat a hasfájás, fogfájás, időjárás, esetleg a fáradtság okozzák. Persze próbálunk vigasztalni, összeszedjük erőnket és megpróbáljuk megadni Neked a lehető legtöbbet, legjobbat, ami tőlünk telik.

Aztán jön egy könnyű, derűs nap, tele mosollyal, amikor az ember azt hiszi, hogy már lassan egy éve nyaral!

Nagyon készültünk már az ünnepekre, feldíszítettük a lakást, (nagyon szeretted  végignézegetni és megmutogatni a hóembert, koszorút és a kiakasztott díszeket), karácsonyi dalokat énekeltünk, sütöttünk, vártuk a Mikulást, majd a Jézuskát. Más volt ez a karácsony, Fehérváron is, és Pesten is körülötted forgott mindenki. Most már van elképzelésem, jövőre, hogy készüljek az ünnepekre!:)

Nagyon jó volt együtt ünnepelni a Családdal, kicsit együtt lenni.  

Mondanom sem kell, hogy rengeteg ajándékot hozott Neked a Jézuska. Alig tudtad eldönteni, mikor mivel játsszál. Eddig otthon egy dobozban voltak a játékaid, most a Jézuska hozott még egy dobozt, de még így sem férnek bele. És ami szerintem a legjobban tetszett Neked, az az volt, hogy mindig akadt, aki arra várt, hogy foglalkozhasson Veled!

Sokszor mondták nekem tapasztalt anyukák, hogy egy kisgyerek minden nap produkál valami újat. Kicsit szinte dicsekvésnek gondoltam, persze, egy anyuka a saját gyerekénél úgy érzi, minden nap tanult valamit.

Azt hiszem, én is beléptem a „dicsekvő anyukák körébe”, mert én is kezdem felfedezni, hogy szinte minden napra jut valami újdonság. Persze, ez szubjektív, és egy édesanya bármi szépet és jót képes magának bemagyarázni a picikéjéről:) Én sem vagyok kivétel:)!

Eleinte annak örültünk, ha ránk néztél a hatalmas babakocsiból, húsvétkor már egy szolid kis mosoly volt a tudományod, bár, lehet, hogy az még nem is nekünk szólt. Igen, kisfiam, amikor Te ezt olvasod – és remélem, hogy örömmel olvasod:), akkor elképzelhetetlen lesz számodra, hogy egyszer régen (konkrétan 2009. november utolsó napjaiban) elolvadtunk a boldogságtól, amikor rámutattál a lámpára, ha megkérdeztük: „Ábel baba, hol a lámpa?”.

 Eleinte figyelni kellett, hogy jókor tegyük fel a kérdést, vagyis pont az előtt, hogy Te épp véletlenül arra mutogassálJ:), de ma már tényleg megérted a kérdést, és felmutatsz a lámpára.

De ez egy hosszú folyamat volt ám, eleinte ránk néztél, mosolyogtál, ha megláttál, majd felénk is fordultál. Később odamásztál hozzánk, felnyújtottad a kezecskéidet, hogy vegyünk fel, egyre inkább ki tudtad fejezni, hogy mit szeretnél. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy ugyanarra gondoltunk:)

A játékaid is más szerepeket töltenek be. Eleinte csak nézegetted, majd meg akartad fogni, megnyalogatni, most már tanulmányozva forgatod a kezeidben, lepakolod az asztalról, sőt – hatalmas előrelépés volt, és biztosan furcsán hangzik ez most Neked, de számomra megható volt,- amikor észre vettem, hogy nem csak mindent lerángatsz az asztalról, hanem valamit fel is teszel rá!

Ma már hihetetlen sebességgel közlekedsz a nappaliban, néha versenyt „futunk” egy ottfelejtett papucsért.

Átrendezed a szobát, lepakolod a könyveket, eltolod a fotelt, hogy megszereld a DVD lejátszót, tologatod a székeket, bújócskázol velünk a függöny mögül, és szörfözni tanulsz a nyitva felejtett járóka ajtaján:)

Szóval, igen, minden este van miről beszámolni Apucinak!

Alig telt el pár hét, és újra csomagolunk, utazunk. Edónak születésnapjára szerveztünk egy kis meglepetést, elvittük őt Egerszalókra – ő úgy tudta, Győrbe mennek Ákossal, mi „vittük ki az állomásra”, aztán egyszer csak az M3-on utaztunk Eger felé. Ez sem volt egy rövid út, mert előtte még Budapesten is kocsikáztunk egy kicsit. Sokat aludtál, de a vége felé már igencsak nyűgös voltál, igen mérgesen sírtál:( Szegényke, Te még nem értetted, mire készülünk, nem tudtad, hogy nincs semmi baj, nem tetszett a sötét.

Péntek este nagy tortával és sok-sok gyertyával köszöntöttük őt, ami Neked is tetszett, bár sajnos még mindig nem ehetsz ilyen finomságokat:)

Szombaton Egerben sétáltunk, megnéztük a belvárost, délután pedig Egerszalókon kerestük fel a hőforrást. A hévíz egy különleges sódombot alakított ki, ezt szerettük volna megnézni. Egy sétaút vezet fel a dombhoz, de sajnos nem volt kellőképpen kivilágítva. Azért sétáltunk egy jót. Este a Helli pincészetben bort kóstoltak a Mami, Papi meg Apuci, mi meg szemügyre vettünk egy nagyon érdekes lámpát, amit Unicumos üvegből raktak össze, és Neked nagyon tetszett.

Amíg mi eszegettünk, Te az etetőszékben ültél, és „olvasgattál” vagy Te is falatoztál.

Reggelente kis gyümölcsöt, este zöldséget. A kenyér héját is megkóstoltad, de kirázott tőle a hideg:) Nagyon édes voltál!

A szállodában Márton napi vacsora volt élő zenével.  Azt remélem, hogy Te is jól érezted Magad, tátott szájjal nézted a zenészt, boldogan  lested a táncolókat:)

Sokan megcsodáltak akkor is Téged, mi meg csak büszkén mosolyogtunk:)

Vasárnap Szilvásváradra mentünk, de sajnos az erős eső miatt nem sokat láttunk.

Apucival megbeszéltük, hogy Egerbe és Szilvásváradra is majd visszamegyünk, ha egy kicsit nagyobb leszel.

Nagyszüleid megállapították, hogy nem csak nagyon édes, de nagyon jó kis gyerkőc is vagy!:)

Sokáig gondolkoztunk azon, vajon érdemes-e elmennünk egy hétvégére, hisz még olyan pici vagy! Aztán úgy döntöttünk, hogy nagyon stramm és edzett kis legény vagy, biztosan nem fog zavarni Téged egy ilyen kiruccanás, sőt, talán még élvezni is fogod!

A Fehérvári csapattal már többször voltunk Villányban, így tudtuk, mire számíthatunk. Sajnos nem volt ott minden kis barátod, de úgy láttam, Zsoltikával jól megértettétek egymást:).

Jó volt, hisz együtt voltunk Mamival, Papival, Mesivel, Ágival és Andrással, nagyot sétáltunk Pécs belvárosában. Bementünk egy cukrászdába, ahol finomabbnál finomabb süteményeket ettünk, Te meg csak nézted:(

Apuci megkérdezte, adhat-e Neked egy picit a túrós sütiből, vagy a kókuszos csokiból, és én nagy lelkiismeret furdalással nemet kellett, hogy mondjak. Megígérem, kisfiam, jövőre dupla adagot ehetsz!:) Esténként „buliztunk” a Fehérvári Csapattal. Az első este Villánykövesden voltunk a Tiffán pincében, Mesi adott Neked sült tököt (milyen igazságtalanság, más finom malacsültet evett:), látszott, hogy nem is ízlik! Mivel egy kicsit hangosra sikeredett a buli, néha kimentünk sétálni. Második este Villányban a Szendénél voltunk, ott láthatóan nagyon jól érezted Magad, világosabb, tágasabb helyiség volt, nem volt akkora hangzavar sem, no meg persze, gyorsan kezdesz hozzászokni a bulizáshoz.

A Mamit fel is kérted táncolni:),

meg akartad kóstolni Apuci poharából a vörösbort,

ráindultál a libacombra…

Készülj Villány, pár év, és Ábel is megy bulizni!:)

Ez már a harmadik olyan hétvége lesz, amikor Anyuci iskolába megy. Nem egy egyszerű történet, hiszem ilyenkor pénteken reggel 8-tól este 9-ig, szombaton pedig 1-ig Apucival és a Papával „dolgozol”. Azt reméltem, kicsit egyszerűbben fog menni, mert van bőven lefagyasztva tej a hűtőben, de Te nem fogadtad el. Maradt hát az a megoldás, hogy Anya lecsippent az előadásokból, kocsiba pattan, és megy, megeteti kisfiát.:) A tanárok már csak mosolyognak, amikor késve érek az órára, „jól lakott a picike?”, kérdik.

Annyi sok színes, mintás anyag van Apuciéknál, hogy van mit nézegetni, és lenne mit fogdosni, rágcsálni, ha hagynánk. A hosszú szőrű narancs színű szőnyeg láttán mindig megcsillan a szemed, de van sok más mintás, vagy fényes tárgy, ami nagyon tetszik Neked. A legelső, amit kinéztél, egy mennyezeti spot lámpa volt, sokáig csodáltad, gondolom, legszívesebben haza hoztad volnaJ

Nem könnyű a helyzete Papának meg az Apának, hisz a mászós korszakodban Te csak mennél – feltörölnéd a követ, összerágcsálnád a bútorokat, kivasalnád a függönyöket, összedolgoznád a rojtokat, nyálas kezecskéddel kifényesítenéd a vázákat, apró pici darabkákra tördelnéd a tányérokat, elhúzogatnád a törülközőket, átrendeznéd a polcokat, összerendeznéd a mintákat, sikongatásoddal szórakoztatnád a vevőket, látom, ahogy mosolyogva ott hemperegnél mindenki lába előtt. Hát mekkora segítség ez, kérem!:)  Ki lesz az, aki mindezt megcsinálja helyetted, ha Neked nem hagyják?? AHA, megvan, értem már, szerinted ezzel lehetne igazán különlegessé, egyedivé varázsolni a boltot, és Te tényleg csak segíteni szeretnél!:)

Ők bezzeg megpróbálnak bent tartani a járókában, vagy a babakocsiban, illetve az ölükben. Aztán jönnek a Mamik, ők pedig elvisznek sétálni. Az egész Családot bevonjuk Ábel baba szórakoztatásába (ezt ezúton is mindenkinek nagyon köszönöm!), hogy Papa és Apuci egy picit mégis tudjon dolgozni, amíg Anyuci az iskolapadban ül, és lesi, mikor kap üzenetet, hogy éhes a kisfia.

Egy nagyon ötletes, egyszerű, könnyű és olcsó játék akadt a kezembe.  Jópofa, mert színes, mindegyik más méretű, különböző mintával és a széle is változó. Egy nagyon egyszerű műanyag pohár-sorozatról van szó, melyeket egymásba lehet rakosgatni, illetve tornyot lehet belőle építeni. Ez egy igazi készségfejlesztő játék még nekem is, hiszen mindig az elérhető poharakból (ami épp nincs a kezedben) kell megfelelő gyorsasággal (mielőtt odaérsz) felépíteni a tornyot.:)

A kis építő pohárkákból készített tornyot már nagyon ügyesen el tudod dönteni, és hatalmas szemekkel figyeled, ahogy a színes poharak gurulnak a földön.

Amikor megáll az általad kiszemelt pohár, odamászol, és továbblököd, majd kezdődik az egész előröl. Élvezet nézni, ahogy megállsz amikor szétszaladnak a poharak, kiválasztod azt, ami a legérdekesebben gurul (a lendület, méret miatt mind más utat tesz meg), és hatalmas szemekkel figyeled, míg meg nem áll. Utána elindulsz érte, leülsz mellé, és elkezded kóstolgatni.

Aztán felfedezel egy másikat, megmozdítod, mire az elgurul, és mész utána. Nagyon drága vagy, ahogy mászkálsz a poharak után!

Számomra hasonlóan izgalmas figyelni azt is, ahogyan a színes labdát üldözöd.

Az a mosoly, és büszkeség, ami kiül a szád szélére, mikor lerombolod, mindent megér. Ha kell, naponta ötvenszer is megteszem.

Marcelától és Gyuri bácsitól kaptál egy 8 darabból álló, puzzle jellegű, kis vakondos polifoam szőnyeget. Nagyon örültünk neki, mert amellett, hogy hasznos, igazán aranyosak rajta a képek. Amikor elkezdtél forogni, kitaláltuk, hogy veszünk még egy csomaggal, hogy ne a kövön forgolódjál. Mire megtaláltam, hol lehet kapni, elkezdtél mászni, és hamar kiderült, hogy nagyobb helyre van szükség. Na de az egész szobát mégse rakhatjuk ki kis vakonddal!:) Mi legyen? Azt nem tudjuk elkerülni, hogy a kőre másszál, de játék közben jó lenne, ha melegebben, puhábban ülnél. Mellesleg nekünk is jól esik, ha nem a kövön kell ücsörögnünk:) Így szépen lassan körberaktuk szürke lapokkal a kis vakondot, úgy, hogy az az eredeti méret hétszeresére bővült. Így a család körbe tud ülni/feküdni Téged, míg Te szöszmötölsz a kis játékaiddal, és veled együtt csúszunk-mászunk az elgurult játékok után:) A kis építő pohárkákból készített tornyot már nagyon ügyesen el tudod dönteni, és hatalmas szemekkel figyeled, ahogy a színes poharak gurulnak a földön. Amikor megáll az általad kiszemelt pohár, odamászol, és továbblököd, majd kezdődik az egész előröl. Számomra hasonlóan izgalmas figyelni azt is, ahogyan a színes labdát üldözöd.

Mivel stabilan ülsz már, behoztuk az etető széket és a hintát is a járóka, forgó asztalka és játszószőnyeg mellé. Így tulajdonképpen teljesen „felborult” a rend, vagyis a nappaliból egy színes játékokkal teli játszótér lett, a sarkokban pedig meghúzzák magukat az ebédlőasztal, a kanapé és a fotelek. Pár hónapja még nem hittem volna, hogy így háttérbe tud szorulni az a néhány bútor darab, ami köré a ház épült:)

Én mindig is szerettem a földön ülve játszani/tanulni, így boldogan heveredek le melléd a földre, üresen hagyva a kanapét. Az egészben az a legjobb, hogy mindenki automatikusan a  szürke polifoamra ül, és a bútor szinte csak azért maradt a szobában, mert Te nagy örömmel közelítesz a rattan karfa felé, és kapaszkodsz meg benne, figyeled, milyen jópofa hangot ad ki, ha végighúzod rajta a kezedet.

Fél évesen elkezdtél mászni. Persze, az elején még csak ugrándozva közelítetted meg a játékokat - mint egy nyuszi, később már próbáltad a lábacskáidat is ütemesen helyezni, már, ha a ruha engedte. Ugyanis vagy a zokni, vagy a nadrág mindig csúszott. Ha véletlenül még a talaj sem volt csúszós, akkor a hálózsák akadályozott meg a mozgásban. Persze, mindezt nem direkt tettük Veled! Mondanom sem kell, Neked ezek nem jelentettek akadályt, talán csak nehezítették, lassították a mozgásodat.

Aztán hamarosan elkezdted felhúzni magad. A kiságyat gyorsan lejjebb állította a Papa. Talán két hétig jó is volt, mert utána már nem csupán térdeltél, hanem fel is áltál.

Imádom, amikor ilyen büszkén tudsz nézni. -Látod, anya, én már állok!:)-

Sokáig azon gondolkoztam, mit fogok csinálni, ha kinövöd a mózest. Napközben általában abban aludtál, ha nem volt rossz idő, kint voltál a teraszon. Kivágjuk az oldalát?!:)

A probléma felmerült, csak nem azért, mert kinőtted, hanem mert felülsz, lassan felállsz benne. Hihetetlen miket művelsz! Elővettük tehát a sport részét, csak abban nem lehet hason aludni, most mi lesz?:)

Nagyon klassz érzés, amikor reggelente odamászol hozzánk, felkapaszkodsz és ránk mosolyogsz. Ennél szebben nem is kezdődhet a napunk!!

Jó reggelt Neked is, kisfiam!

Mindig is azért aggódtam, azért drukkoltam, tudjalak  majd szoptatni. Hát, nem kevés türelem, és kitartás segítségével sikerült elérni, hogy már 6 és fél hónapos vagy, és még nem kaptál tápszert. (Ez nem teljesen igaz, mert a kórházban kaptál 2* kb. 10 g-t, mert azt mondták, így megerősödsz, és jobban fogsz szopni.)

Hatalmas álmom vált valóra. Először azt tűztem ki célul, hogy három hónapig tudjalak szoptatni, következő célom az volt, hogy 6 hónapos korodig csak anyatejen legyél. Sikerült! Számomra ez maga a csoda! Ez kettőnk közös munkája + a család segítsége, ami nem elhanyagolható!!

Azt hittem ezek után, a nehezén már túl vagyunk. Jött a következő akadály. Gyümölcs. Próbálkoztunk őszibarackkal, és Fehérváron az elején jóízűen etted. Később azonban nem fogadtál el tőlem semmit. Próbálkoztam barackkal, almával, több fajtával, kísérleteztem híg majd sűrűbb péppel, reggel, délben, este, szopizás előtt és után, hidegen és langyosan, ülve és fekve, kis kanállal, nagyobb kanálla, kék és zöld kanállal, de tőlem nem fogadtad el. Apucitól végül a bébiételt elfogadtad és a Mamáktól, Papáktól sem utasítottad el. Így hát Anyuci elbújt, hogy ne lássad, ne halljad, és boldogan etted az almát. Kicsit vicces, de csak nem marad ez így örökre?:)!

Mónival és Bencével már régen terveztük, hogy kirándulunk egyet. Gondoltuk, megnézzük a Gyömrői tavat.

Megálltunk a tó partján, ami igen vadregényes, halastónak tűnt, de mivel azt hallottuk, hogy érdemes megnézni, elindultunk körbe a tó körül.

Mikor visszaértünk, megjegyeztük, hogy szép volt, jól esett a séta, de többet vártunk. Szép volt az idő, így sétálni indultunk a faluban, amikor megláttuk a strandfürdőt. Ekkor már értettük, miért is ajánlották ezt a helyet. Szép kis tavacska, körbe út vezet, virágokkal, erdős résszel. Hatalmas homokozót, játszóteret, és strandot alakítottak ki, középen pedig fa móló és egy szökőkút díszelgett. Azt hiszem, ide többször is vissza fogunk jönni!!

Szép volt az idő, régen láttuk már a Dédiket, így Jani Papával úgy döntöttünk, meglátogatjuk őket.

Először Szűgybe mentünk. A Dédi egy kicsit gyengébb volt az elmúlt időszakban, így megpróbáltuk őt felvidítani egy kicsit. Azt hiszem, sikerült is. Nagyon örült Neked!

És persze nem hagytuk ki Babucit sem!

Hazafelé benéztünk Vácra, ahol szintén hatalmas örömmel töltötte el a Dédit, hogy végre meglátogattad őt. Nagyokat mosolyogtál rá, tetszettek Neked a muskátlik, ami külön boldogsággal töltötte el.

Az utolsó augusztusi hétvégét Pankáékkal töltöttük. Balatonra készültünk, de mivel nem volt jó idő, itthon találkoztunk.

A másfél nap alatt tudtatok Pankával „játszani”, ami persze még szülői felügyelet mellett történhetett. Nagy öröm volt Benneteket látni, ahogy ismerkedtek. Te leginkább csak Panka haját tépkedted volna – persze tiszta szeretetből:) - Panka pedig boldogan hagyta. Jó dolga lesz a kistesókájának!:) Édesek voltatok így együtt, remélem, jó barátok lesztek!!

A Mami szabadságon volt, Mesinek szünet volt az iskolában, így arra gondoltunk, meglátogatjuk őket. Nagyon élvezted, hogy ennyien csodálnak, figyelnek Rád.

Ott kezdtél el először baracklevet enni.

Ekkor már felfedezted Borikát is, csak úgy követted a szemeddel, ahogy futkározott!

Fürdés után nagyokat meztelenkedtél az ágyon, elkezdtél hintázni, ami szemmel láthatóan nagyon tetszett Neked is!!

Ezen a nyáron 3 hetet töltöttünk a Balatonon. Egy hétig Apucival és Anyucival még júliusban,

majd augusztusban egy hétig Gabi mamival, Jani papával, Babucival és Edóval,

egy hétig pedig Enikő mamával, Mesivel és István papával nyaraltunk Zamárdiban.

 A Balcsiban még nem fürödhettél, így a kis kádacskában úszkáltál a teraszon. Nagyon élvezted, úsztak melletted a játék kacsák, közben a lábujjacskáidat szopogattad. A szomszédok is átjöttek megnézni, olyan édesen sikongattál!:)

Reggelente általában a mamikkal mentél sétálni, napközben sokat játszottál a játszószőnyegen, pelenkázás közben pedig nagyokat kacarásztál a mamiknak, és a Babucinak is.  Esténként is sétálgattunk, és persze megnéztük a „nagy kádat” is, ahogy Apuci mondta. Tetszett Neked, azt hiszem, nagy szemekkel nézted a hullámokat, és hallgattad a víz csobbanását.

Kirándulni is voltunk Tihanyban, ahol sétáltunk egy nagyot. A kompra visszafelé sokat kellett várni, ott már egy kicsit türelmetlen voltál, de szerintem tetszett Neked a kirándulás.

Vendégeink is voltak, meglátogattak minket a Dédi és az Editék,

Áronék, meg Mesi és Eliza baba, és Szilvi és Balázs is, mi pedig elmentünk Zsoltikáékhoz Földvárra!

 Nagyon sokat fejlődtél a két hét alatt, megtanultál gyorsan forogni, hatalmasokat sikongattál, próbáltad magad  felhúzni, mintha ülni szeretnél, mozgékony lettél, már nem is volt olyan egyszerű megtartani Téged, mindig  másztál, mozogtál a karunkban.  Zamárdiban kóstoltad meg először az őszibarackot, megnyaltad , és úgy tűnt, nagyon ízlik, alig lehetett elvenni a szádtól. Amikor a karunkban voltál, egyre jobban figyelted, mi történik körülötted, tetszettek az autók, a babakocsi kereke, megfordultál a sétáló gyerekek után, figyelted a pöttyös labdát, meg akartad enni a csíkos terítőt.

Kíváncsi vagyok, jövőre mit fogsz szólni a Balatonhoz, remélem, nagyokat fürdünk majd együtt - az egész Családdal!!

A kiscica, ami kutyusnak készült

Pár hónapja még fogalmam sem volt, kisbaba szemmel melyek a legszebb játékok. Azt hiszem, kisfiam, kijelenthetem – anélkül, hogy mi erőltettük volna Rád, a kiscica a kedvenced. Hosszú rózsaszín farok, kék pöttyös a test, különböző színű fülek – ezek az ismérvei annak a rágókás játéknak, mellyel szinte mindig elő lehet varázsolni egy mosolyt az arcodra. A kiscica nélkül nem megyünk sehova. Amolyan kötelező tartozéka a pelenkázó táskának, amikor a doktor nénihez mentünk, Veled van a babakocsiban, az ágyikóban. Ha rossz kedved van, a cirmos cica mindig segít.

Egyszer megláttam ezt a kis játékot egy üzletben, ahol kutyusként árulták. Meglepődtem, nagyon elgondolkodtatott a történet. Több játékod is van, ami nem azonosítható be egyszerűen, hol madárkának, hol elefántnak neveztük – vicces, hisz a két állat között nincs sok hasonlóság, viszont a kék golyóból kiálló sárga részecske hol egy csőrre, hol egy ormányra emlékeztet. Tisztában vagyok vele, hogy a kisbabáknál nem az számít elsősorban, mennyire hűen tükrözi a valóságot, hanem a színe, tapintása, mintája, formája. Mégis teljesen megdöbbentem, mikor kiderült, hogy az általunk egyértelműen cicának nevezett játék kutyának készült. Ezek után felmerül a kérdés, hogy a tervező fantáziája alapján elkészített játékok után, miként fogom megtanítani, melyik állat, hogy néz ki. Hisz a kecske nem lila, a kacsa nem kék, a majom nem piros... Egyedül talán csak a zebrát sikerül a gyártóknak következetesen fekete-fehér csíkosra kreálniuk. Ezek után nem csodálkozhatunk, ha nem ismered meg a kacsát a Balatonban.:) Azért bízom benne, hogy jövőre az állatkertben felfedezzük majd, melyik állat milyen színű a valóságban!

Első nyaralás

Július elején Zamárdiban voltunk. Sajnos nem volt jó idő, de azért élveztük a lent töltött hetet. A Balatont még nem igazán tudtad élvezni, de nagyokat aludtál a jó levegőn -  már, ha a szomszédok hagytak. Ezen a héten volt ugyanis a Balaton sound, és a környékünkön minden lakást kiadtak, és a fiatalok egymás zenéit próbálták túlharsogni.  Mindezek ellenére azt hiszem, Te is jól érezted Magad, megszoktad az ottani környezetet (különösen tetszettek a képek a falon, és a kiságyad), amit a Mamiék alakítottak ki Neked.

Augusztusban megyünk újra, már nagyon várjuk.

Látogatás Szügybe és Balassagyarmatra

Szügyben a dédi már régen emlegette, hogy mikor fogja őt meglátogatni a dédunokája! Gondoltuk, szerzünk neki egy kis meglepetést. Először meglátogattuk Gyarmaton a Piri nénit, Babu nénit majd a Joli nénit, és utána mentünk ki Szügybe. A dédi nagyon meglepődött, amikor betoltuk a babakocsit, boldog volt, hogy látott Téged! Ott körülnéztél, nagyokat mosolyogtál, ettél, majd hazafelé jövet csak itt a sorompónál aludtál el, szinte végig játszottál az autóban.

Oltás

Az első oltást nagyon keservesen fogadtad. Egyszerre  két szurit is kaptál, szegénykém. Akkor ébresztettünk fel, amit nem szerettél, az első szurinál is sírtál, de a másodiknál már annyira el volt keseredve, hogy veled együtt nekem is potyogtak a könnyeim.

A második alkalommal sírtál a váróban, sírtál hazafelé, de a doktor nénire mosolyogtál, aki megdicsért, milyen aranyosan gőgicsélsz. Az oltást mosolyogva fogadtad. Bár nem értettem, de nagyon örültem.

Barátok

Tudod, kisfiam, a család mellett nagyon jó, ha barátokkal vagyunk körbe-véve. Nem az számít, hány barátod van, hanem kik azok, akikkel szívesen töltöd együtt a szabad idődet, kik azok, akik megértenek, melletted vannak életed legszebb pillanataiban, és támogatnak, ha segítségre van szükséged. Örömmel látom, hogy Te is időben kezded a barátkozást!

Keresztelő

Már hetekkel előtte folytak az előkészületek.

Milyen ruhát adjunk Rád?

Hol lássuk vendégül a családot?

Képes összeállítást (montázs a fotóidból) készítettünk Edónak, Mesinek és Andráséknak, no meg a nagyszülőknek, és a dédiknek is.

A dédik, nagymamik, keresztenyuk, Ági, Babu néni főztek, sütöttek. Átrendeztük a szobát, a garázst „társalgó-étkezővé” alakítottuk, hiszen 35 embernek kellett a hely.

Nagy nap volt ez a mai!!  Beléptél a keresztények nagy családjába, tagja lettél az evangélikus gyülekezetnek! Ági néni tartotta Maglódon az istentiszteletet. (3 éve Ági néni és Attila bácsi esketett minket Csillebércen. Akkor is esett az eső. Úgy látszik a számunkra legfontosabb napokon esik.)

Nagyon szép istentisztelet volt, és Te szinte végig figyeltél, volt, hogy Te is énekeltél!:) Az utolsó pár percben kicsit nyugtalan voltál, így akkor Apucival kimentetek.

Otthon koccintottunk az egészségedre, beszélgettünk, képeidet nézegettük, míg Te nagyot aludtál a teraszon.

Rengeteg szép ajándékot kaptál, majd ha nagyobb leszel, megnézegeted őket, csakúgy, mint a jókívánságokat, melyet az emlékkönyvbe írtak Neked.

Az első esküvő

Judit és Ákos esküvőjén voltunk, Törökbálinton. A babakocsiból hallgattad a szertartást, ahogy Judit és Ákos kimondja egymásnak az „igent”.  Sétálgattunk Pannikáékkal, majd ettél,  és aludtál egy nagyot a babakocsiban. Közeli szállodában felállítottuk az utazóágyat, ott lefektettelek, és Ági és András vigyázott Rád az este folyamán. Úgy viselkedtél, mint egy kisangyal! Nagyon büszkék voltunk Rád.

Anyák napja

Azt hiszem, lassan kezdem igazából megérteni, miért is ünnepeljük Anyák napját. Persze, az óvodában is tanítják már, műsort adnak elő a gyerekek, dalokat tanulnak, ajándékot készítenek – és ez így van jól. Gyerekként nagyon jó érzés megajándékozni anyukánkat, és apukánkat, jó látni, ahogy örülnek – én az Anyák napján Apák napját is szoktam ünnepelni, hisz az apukáknak is annyi mindent köszönhetünk!! Most átélhettem azt az érzést is, amikor már engem is köszöntenek! Nagyon jól esett, hihetetlenül jó anyukának lenni, még, ha néha nem is olyan egyszerű, de talán ezért is olyan szép! Apukáddal együtt adtátok át az első Anyák napi csokrot, nagyon örültem neki, nagy meglepetés!

Fehérváron

Első hosszabb utad Fehérvárra vezetett. Reggeli után „bepattantunk” az autóba, és elindultunk. Egész úton aludtál. Korán reggel érkeztünk, meg is lepődtek, amikor becsengettünk. Mamiék már mindent megkészítettek, megágyaztak az új ágyikódban, játékokat készítettek Neked a szobába. Azt hiszem nagyon jól érezted Te is magad a Maminál és a Papinál, nagyokat mosolyogtál, és jókat aludtál. Dédi és a Mesi tologatták a kocsit, és vigyáztak Rád, Borika pedig a babakocsi mellett aludt.

Az első ünnep – az első Húsvét

Reggel, még ágyban voltam, amikor bejöttetek Apucival, és hideg vízzel meglocsoltatok. Nagyon megijedtem, nem szoktam hozzá, hogy dupla adag vizet kapok a fejemre!:) Nagyon édes voltál! Verset nem mondtatok, de jövőre, remélem, bepótoljátok!

Mivel mi még hármasban nem igazán szeretnénk utazni, hisz alig vagy még pár hetes, így ismét nálunk gyűlt össze a család! Mindenki örül az ünnepnek, a szabadságnak, és nem kevésbé Neked!! Szép az idő, kint vagyunk a teraszon. Érdekes, az élet a babakocsi körül zajlik. Mindenki csodálja a benne fekvő csecsemőt. Alig látszol ki a takarók alól, két pici szem, egy orrocska és egy szájacska kandikál ki a sapka és a kabátka közül. Hason fekszel, így talán nem ijedtél meg a bámészkodó szempároktól. Itt már kezdtél figyelgetni, de hát ennyi embert hirtelen ki tud követni?:)

Rengeteg ajándékot hozott Neked a nyuszi. Te még nem tudsz neki örülni, de reméljük, később majd fogsz. Szerintem nagyon aranyos mind!