Hosszú hónapok kemény „munkája” után végre hajlandó vagy bevenni a szádba a fogkefét. Már az egész család fogat mosott, hogy kedvet csináljon Neked. Te nagyon ügyesen rángattad a fogkefét más szájában, sőt, a sajátod előtt is bohóckodtál vele, de a szádba, nem-nem, oda nem tetted volna be, sőt azt sem engedted, hogy más megmossa a fogad. Szóval 18 hónaposan már leszopogatod a fogkrémet, és talán már lassan azt is megengeded, hogy megmossuk a fogadat.
Ez azért lett számomra egyre fontosabb kérdés, mert már kezdenek előjönni a hátsó, rágó fogak is. Már látszik mindenhol egy-egy fehér pötty, és igen, vigyázni kell a fogakra. Másrészről pedig a nyár közepétől lassan eszel majdnem mindent, főleg azt, amit másnál látsz, és most ősszel Anya beadta a derekát, és édességet is kapsz már, sokszor – vagy néha, nézőpont kérdése. Mindenestre a csokis golyók (gabona örlemény) és a túrórudi bármikor jöhet. Ezeken felül a banán, meggy – és sajnos a gyümölcsök terén más csak ritkán, időszakosan; a rizs, zöldborsó és sárgarépa pedig általában gyorsan elfogy a tányérról. Nagy mennyiségekről nem beszélhetünk, de továbbra is jut egy kis anyatej is – bármikor:) - és így együtt már valószínűleg elég, mert nem vagy sovány (10,5 kg). Ezt főleg éjjel érzem, amikor fáradtan néha alig bírlak kiemelni az ágyból:)
Nyáron még csak az utcában sétálgattunk, és nagy szó volt, hogy egy kört meg tudtunk tenni gyalog. Ma már tolod a motort, és száguldunk, egészen addig, amíg valami meg nem tetszik (pocsolya, autó, kavics, eldobott csikk..), akkor megállunk, és azt tanulmányozod hosszú perceken keresztül. Múltkor elsétáltunk-motoroztunk a lovardáig, ez egy igen komoly kirándulás volt mindkettőnknek, mert elfáradtál, és visszafelé kézben hoztalak, a motorral együtt. Ez egy nagyon buta ötlet volt, de ezzel is bizonyítom, hogy egy anya, ha kell, mi mindenre képes. Én magam sem hittem volna, hogy több, mint 10 kilót fogok kilómétereken keresztül cipelni.
Kedvenced lett a rajzolgatás, eleinte csak nyomtad a kezünkbe a zsírkrétát, hogy rajzoljunk, most már Te is rajzolod a köröket, kezded megismerni a színeket. Néha persze kényszer pihenőre megy a zsírkréta, mert el kell dugni a kis művészgyerkőc elől, amikor kreatív hajlamaidat az oszlopon próbálod kiélni.
A könyvek továbbra is nagy kedvencek, gyakran vonulsz be a járókába olvasgatni, aztán persze utánad kell menni, énekelni, mondókázni a megfelelő képekhez.
A fakockába lassan már minden formát egyedül is be tudsz tenni, és a legóból is tudsz oszlopot építeni. Esténként, szopizásnál mesélni „kell”, és mostanában is nagy kedvenc a kukucs játék bármelyik formája. Imádod a zenét, bekapcsoltatod velem a magnót, és az ismerős dallamokra felhívod a figyelmem egy kis tánccal, „énekléssel”. Egyre nagyobb segítség vagy a házimunkában is, hisz bepakolod a mosógépet – néha tiszta ruhával, néha játékkal:), porszívózol is – néha a cső nélkül is, felmosol – néha elárasztod a padlót, gyomlálsz – néha a virágokat is leszeded, de nem baj, nagyon örülünk, hogy segítesz!
Még most sem értem, hogy tud valaki egy gyerkőc mellett unatkozni, hisz minden napra jut valami új élmény – remélhetőleg mindkettőnknek!
Az első szavad: Apa. Olyan lassan, halkan, óvatosan mondod, nagyon édes! Aranyos, ahogy próbálod a hangokat formálni. Második szó a baba, és közben mondogatod, hogy anya-nyanya-nyanya, ez gondolom, én lennék:) Azután pedig az autót próbálod mondani, nagyon megnyújtva az Á betút, és az u-t csak úgy éppen jelöjlö, még nem mondod, de én már tudom, hogy ez az autó lesz!:)
