És Ábel már másodszor utazott kompon. Idén egy kicsit jobban élvezted, mint tavaly, azt hiszem:)
Enikő Mamáékkal Vászolyban nyaraltunk, egy erdei házikóban, ami régen egy molnárház volt. Gyönyörű környezetben, egész nap a kertben voltunk, ott mászkáltál, játszottál. Napjában többször megetetted az állatokat a Mamával és a Papával. Amikor jó idő volt a Balaton partján strandoltunk, homokoztál, máskor a háznál labdáztunk, autóztunk, vagy a kocsit tologattad.
Mindenkinek nagy élmény volt az ott töltött pár nap. Nagyvárosi élethez szokott emberekként meglepődtünk, hogy nincs utca, házszám, furcsa volt, hogy nincs minden sarkon egy Tesco, de legalábbis valami kis bolt, ahol kenyeret lehet kapni. Nem, a bolt délben bezár, a kenyér elfogyott, talán a szomszéd faluban van, de az is lehet, hogy nem. És hát ott sem volt. Persze azért sikerült elfogyasztanunk a 4 nap alatt kb. 12 kg kenyeret. De ez csak azért van, mert zsíros kenyeret akartunk enni, hogy Andrásnak legyen oka minden este tüzet rakni:)
Megszelídítettük az „elektromos” sütőt is, aminek az elektromossághoz csak a bent égő villanykörte miatt volt némi közeJ Végül előkerült a 8. bögre is, de azért mindenki megihatta az aznapi tea-kávé adagját valahogy. Szokásunkhoz híven nem kevés ételt hoztunk haza, és mindez nem azért volt így, mert rossz volt az étvágyunk!:)
Szokatlan, hogy a csapból patakvíz folyik, így főzéshez külön ivóvizet használtunk, bár lehet, hogy a patak vize egészségesebb…
Mindenki megtalálta a helyét saját mozgásigényének megfelelően – ki egy könyv mellett egy szivacson, egy hintaágyon, vagy épp Ábel nyomában valahol. Tollasoztunk, buborékot fújtunk, no meg gyakran másztunk fel a konyha tetejére némi kis térerő után kutatva.
És igen, néhány napig lehet(ne) kisnyomású vízzel zuhanyozni, TV, DVD, internet nélkül élni, ha épp nem akkor találnák meg az embert (Murphy). András jóvoltából azonban egy Tesco parkolóban, Füreden az emailezés is megoldódott.
Jó volt egy kicsit megízlelni egy merőben más környezetet!
