Annál nincs is szebb, mint amikor mosolyogva totyogsz felém, és azt mondogatod, hogy –ágyá-ágyá-ágyá. Hogy mit is jelent, azt még nem tudom. Ahogy az Edó mondja, ez egy univerzális szó, mindenre jó. Praktikus, mert mindenkinek tetszik, és mindent el tudsz vele érni. De azért alig várom már, hogy anyává alakuljon:) Apucival megbeszéltük, hogy rengeteg tündéri dolgot csináltál ez alatt az egy év alatt, de talán a leges legédesebb ez, amikor, gőgicsélsz.
És már látom, hogy nem tudok megállni egy dolognál, így folytatom, és módosítom a címet: A legeslegdrágább dolgok a világon:)
Amikor totyogva közeledsz felém, tárt karokkal, akkor el tudnék olvadni. Nagyon édes.
Vagy esetleg az aranyosabb, amikor simogatsz, pacskolsz minket? Nem tudom.
Imádom, amikor a répakarikákat majszolod. Két kis ujjacskáddal megfogod, és gyűröd be a szádba, tiszta maszat vagy tőle… És amikor bevonulsz a járókába olvasni, mutogatod az ismerős képeket a könyvekben – no akkor is megennélek:) És akkor még nem említettem azt, milyen édes, amikor laza hanyagsággal hátradobod az épp feleslegessé vált játékot.
Így elmesélni ezt nagyon nehéz, de aki látott mostanában, azt hiszem, érti, mire gondolok…
(Vagy csak én vagyok nagyon elfogult?)
