Szombat délután eljött hozzánk Ági és András (sajnos Apuci nem volt itt, ő kolbászt csinált a Papáékkal). Egész nap esett a hó, gondoltuk, elmegyünk szánkózni. (Korábban már Fehérváron szánkóztál ám a kertben!)
Jól bebugyoláltunk, és beleültettünk a kocsiba. Akkora volt a hó, hogy nem lehetett tolni a babakocsit, így azt végül hazahoztuk. Először nem értetted, miért örülünk annyira ennek a nagy fehér vacaknak, meg minek ültetnek Téged ebbe a kemény bigyóba, ha van kényelmes babakocsid is. Semmi mosoly, semmi öröm, de nem bántad, hisz jól kilátsz belőle. „Fapofával” tűrted, hát, ha jó nekik, húzzanak csak!:) Aztán végre történt valami, beleborultál a hóba, na persze csak egy picit, no, ekkor megtört a jég, végre kimutattad érzéseidet, elpityeredtél, de nem tartott sokáig ám! Utána már egész boldogan üldögéltél a szánkóban.
Aztán becsücsültél a babakocsiba, és a teraszról figyelted, hogy építjük a hóembert. Eleinte nem értetted, mit keresünk a 30 cm hóban, meg mi repked a levegőben – hiszen a hóember építéshez hozzá tartozik egy kis hógolyózás is!! Később már nagyokat mosolyogtál a kocsiban – vagy kinevettél minket? Ez a Te titkod marad:)
Mindenesetre 3 napja már kb. 10 percenként integetünk a hóembernek:) Mi lesz velünk, ha elolvad???
