Kívülállóknak túlzásnak, elfogultnak tűnik majd, de egy anyukától ez megbocsátható!

Olyan jó nézni, ahogy egyedül játszadozol! Pár perc figyelgetés – persze titokban:) - sokkal nagyobb élményt jelent, mint végig nézni egy jó filmet!

Nagyon ügyesen teszed már fel a játékokat az asztalra. Bár még a kis kezecskéid nem képesek olyan igazán finom mozdulatokra, de próbálkozol finoman egymásra tenni két játékot. Van, hogy sikerül, van, hogy leesik, és próbálkozol újra. Ha sikerül, azért folytatod, mert örülsz neki, büszke vagy, ha nem sikerül, azért folytatod, hogy megmutasd, meg tudod csinálni. Aztán aranyos, amikor rájössz, hogy függőleges felületen nem marad meg az autó. (ismerkedsz a fizika törvényeivel).

Ha jobb kedved van, akkor magyarázol is közben mamamam, tetetetete, atatatatata, (ilyenkor szoktam elolvadni, de nem szólalok meg, csendben figyelek, mi jön még). Hirtelen meglátod a hóembert, rámosolyogsz, integetsz neki, aztán hirtelen, mintha mi sem történt volna, játszol tovább az autóval. Hirtelen helyzetváltás, és irány a pöttyös labdához. Kicsit megkergeted, majd jöhet a kiskönyv. Végre leülsz, pihensz egy kicsit, és közben végigmutogatsz mindent a könyvben.  Fejjel lefelé van a könyv a kezedben, de nem baj! Így is érdekes, párszor végiglapozod, mosolyogsz hozzá, majd hanyag mozdulattal hátra dobod.

Meglátod a kelj fel macit, meglököd, tetszik ahogy táncol, és elkezded jobbra-balra döntögetni a felső tested. (én megpróbálom visszafojtani a nevetést, és tovább figyellek)

Utána megkeresed az autót, és elkezded tologatni. Mindegy, milyen irányba áll a kereke, csak menjen. Akadályba ütközöl?, nem baj, megfordulsz, és mehet vissza a kocsi. Útközben megpróbálsz rátenni valami kis játékot, és tolod tovább. Térdedet még mereven tartod, de hatalmas sebességgel tudod így, nagy terpeszben is tologatni az autót. Majd megállsz a hintánál, meglököd párszor, aztán, mint aki jól végezte dolgát, mész tovább. Felfigyelsz a zenére, gondolom, egy ismerős dallam hallatán, mosolyogva táncolsz egy picit. (már alig bírom ki, hogy ne szaladjak oda, és pusziljam végig a kis arcod, de várom a folytatást). Közben, észre sem veszed, teszel egyedül pár lépést a függönybe kapaszkodva (én csak ámulok, hogy jár a kisfiam, de kitartok még egy picit). Megcsúszol, hátadra fekszel, mosolyogsz, mintha így tervezted volna, rámutatsz a lámpára. Felülsz, és elkezded mutogatni a kezeden a kerekecske-gombocskát, vagy integetsz?, nem is tudom, nem bírom tovább, és odaszaladok. Megszámlálhatatlan puszit kapsz az arcodra, és Te már mutatod, hogy menjünk a konyhába, nézzünk mindent végig (vízforraló, tea, szekrény, hűtő, virág…), aztán nézzük meg együtt is a hóembert, hangos nevetés mellett integetsz neki. Mi lesz velünk, ha elolvad???

Aztán én megyek a konyhába egy kicsit ténykedni, és egyszer csak ott vagy megint, és pakolod ki a Neked „fenntartott” szekrényt, és tologatod a dobozokat. Odapillantok, és látom, hogy a dobozok nem csak kikerülnek, hanem már be is teszed őket a szekrénybe! Itt már kicsit elfáradsz, így leülünk, olvasunk egy kicsit, „borsót főzünk”, vagy énekelünk. Más nem is sejti, mennyi mindent csinálunk itthon egy nap alatt!

Apuci este csodálkozik, amikor elkezded a mutatóujjadat mozgatni, hogy Anya azt tanította, hogy ejnye-bejnye? Nem, nem, ez a tik-tak, ahogy a tik-tak óra csinálja!:)